Kiracat

Tegnap megint orvosnál voltam. Pontosabban a sebészeten. Vissza kellett menjek, hogy kiszedjék a varratokat a hátamból. De ez sem ment ám egyszerűen, ugyanis be lett ígérve egy újabb műtét, nevezetesen az, hogy az arcomról leszedik a fehér anyajegyeimet. Mondanom sem kell, hogy nagyon féltem (mert eleve nem szeretek orvoshoz/kórházba menni).

Anyával próbáltam megértetni, hogy nem akarom, jó vagyok én így is, de ő hajthatatlan volt, mondván "Ha már úgyis megcsinálja akkor legyél túl rajta". Mármint a dokinő csinálja meg. Az én fejem. Azt amit én növesztettem magamnak.

Végül is megint a sebészeten kötöttem ki, műtőbe be megint és mondtam az asszisztens csajnak, hogy nem lesz leszedés csak varrat kiszedés. Doki nő beviharzik, mondja vetkőzzek le, és megcsinálja a fejem. Mondom nem-nem, most nem. Erre lenyom, "ne butáskodj már" és már fertőtlenít is meg szurkál is. Jajj! Anya nyugtatgatott de hát kitört rajtam a pánik. Félmeztelenül feküdtem az asztalom, a fejem zsibbadt lefele, én meg csak... szóval folyt a könnyem. Nemsokára hozták megint az erős fertőtlenítő szagú letakaró cuccot (annyi fertőtlenítőt lélegeztem be, hogy szerintem egy életre steril lesz a tüdőm) és már kezdték is.

Először a homlokomat, amiből szerencsére nem sokat éreztem. (Utóbb kiderült, hogy csupa vér lett a hajam.) Aztán az állam következett amit már igen jól éreztem. Szóval fájt. Kutyául. Nekem.

Szóval most a fejem is tele van varratokkal, viszont legalább a hátamba nincsenek. Mert kiszedték. Ami fájt. Mert gyenge vagyok meg kicsi és törékeny vagyok és a fájdalom küszöböm a béka segge alatt van.

Viszont most megint nem szabad hajolni nehogy felszakadjon a seb, amit a varratok tartottak össze.

Jövőhéten megint varratszedés és újabb műtét.
Elég ritka madár vagyok a főiskolán :)