Kiracat

Tegnap megbeszéltem anyámmal, hogy ma kórházi programot csinálunk. Nem kell ám azt hinni, hogy ez egy vidám dolog, mindössze annyiról volt szó, hogy megyünk bőrgyógyászatra megnézetni a hátamon lévő anyajegyeket majd időpontot kérünk a sebészeten, és végül a szarakodó csuklómat is helyre rakatom.
Természetesen elaludtam, így késve értem anyuhoz a kórházba (mivel ő ott dolgozik). Addigra vett nekem vizitdíjcetlit, és mentünk is a rendelőbe. 7-es sorszámommal esélyes versenyzőnek bizonyultam. röpke óra után az asszisztens észre is vette anyum, aki kórházi egyengöncben ült mellettem. Rögtön az 5-ös sorszámú manus után előre hívtak. A dokinő nagyon kedves volt, közölte, hogy van egy patkó alakú anyajegyem ami ezentúl szerencsét fog hozni nekem:)
Ezután irány a sebészet, ahol a másik dokinéni közölte, hogy rögtön le is szedi, nem kell időpont. Bevezettek a műtőbe, le kellett vetkőznöm felsőtestileg majd felfeküdni az asztalra. Remegtem, folyt a könnyem és mi tagadás, féltem. Legalább 5ször befújták a kérdéses részt fertőtlenítővel és én ennyiszer rándultam össze, közben anyunak könyörögtem a szememmel, hogy ezt most miért? Végül is az egészből nem sokat éreztem, csak a tűt, amivel az érzéstelenítőt adták és a végén, amikor az utolsó öltés messzire került, ki az érzéstelenítő hatóköréből.
Most jól vagyok, bár folyamatosan azon aggódom, mikor fog kiszakadni a varrat. Persze anyu azt mondja, ez nem tud kiszakadni, lehetetlen, de én biztos vagyok benne, hogy nálam sikerülne ha akarná.